A hennát arra használták, hogy a fiatal nők testét díszítették különböző ünnepi alkalmakkor a Földközi-tenger keleti partján,  a késő bronzkortól. A legkorábbi emlékek alapján Baal és Anath legendája szerint a nők házasságukat ünnepelték meg hennázással, azt, hogy hamarosan új embernek adnak életet.

I.e. 500-ból már találtak hennával festett szobrokat a földközi-tenger partján. A termékenység és a henna összefűzése tehát korai eredetű, ma hagyományosan leginkább a Henna Előestéje alkalmával testesül meg.

A házasság előtti estén leginkább a muszlimok és hinduk hennáznak, ritkábban a zsidók és keresztények között is előfordul, hogy hennával díszítik a menyasszonyt. Esetenként a vőlegény is kaphat egy ünnepi hennafestést.

Szerte a világban a következő ünnepeken alkalmazzák a hennázást: Purim, Eid, Diwali, Karva Chauth, Húsvét, Nowruz, Mawlid, és Mindenszentek napján. Néha a házi kedvencek is kapnak áldó hennafestést: a lovak, szamarak, kutyák, de a győztes harcos, a szült nő, a körülmetélt férfi is részese lehet ennek a hagyományos testfestésnek.

Ahol öröm van, ott van a henna.

Henna volt tekinthető “Barakah,” áldás volt, és alkalmazták a szerencsének, valamint az öröm és szépség. Menyasszony jellemzően volt a legtöbb henna, és a legösszetettebb mintákat, hogy támogassa a legnagyobb öröm, és szeretné a szerencse. Néhány esküvői hagyományok nagyon összetettek, mint például Jemenben, ahol a zsidó esküvői henna folyamat zajlott négy-öt napon belül a teljes, több alkalmazás és ellenállnak a munka.

A divat a mai világan módosította a hagyományos hennafestést: változtak a motívumok. Több a keveredés a különböző népek hagyományos motívumai között, gyakran alkalmaznak csillámport vagy csillámzselét a hennafestés kiegészítéseképpen.

A mai hennaporok a precíz őrlési technológiának és jó tárolásnak köszönhetően tovább elállnak, jobb színező hatással bírnak.

Hagyományosan a hennafestés művészetét a Nai kaszt (egyike az alacsony rangú kasztoknak) tagjai végzik Indiában, más országokban viszont tehetséges kortárs művészek alkotnak, és munkájukért magas díjat kérnek el. A nők azokban az országokban, ahol a hennafestés hagyományosan jelen van, jól jövedelmező munkává változtatták hennafestő tudományukat. Ezek: Marokkó, Mauritánia, Jemen, Líbia, Szomália, Szudán, valamint India. Ezek a hennafestő vállalkozások gyakran egész éjjel nyitva vannak, és várják megrendelőiket.