Ebers papirusz

Ebers papirusz

Az egyik legősibb gyógyászati iratnak számít az úgynevezett Ebers papirusz tekercs, mely i.e. 155o körül keletkezett Egyiptomban. Nevét a papirusz felvásárlójáról, Georg Ebers, német egyiptológusról kapta. Az orvosi irat 20 m hosszan írja le hieroglifákkal a különböző betegségek tüneteit, gyógymódját és a gyógyító szerek elkészítésének módját.

A sok “gyógyszer” közül az egyik gyakran emlegetett szer az Ebers tekercsekben a henna, mint gyógynövény. A kifejezés 7 különböző alakban fordul elő a szövegben, attól függően, hogy a növény mely részéről tesz említést, az milyen korú volt a szüreteléskor, és hol termesztették. A tekercsben használt kifejezések tehát utaltak a henna minőségére is, melyekből pedig következtetni lehetett a hennában levő festékanyag mennyiségére.

Az egyiptomi tekercsekben említett tulajdonságok ugyanazok, melyeket ma is a hennának tulajdonítunk. A henna begyógyítja a sérült bőrt és gombaölő hatású. Az összezúzott hennalevelet az Ősi Egyiptomban zúzott henna magokkal, libazsírral és ondóval keverték össze. Ennek a hennapasztának minimális lehetett a festőképessége.

Datolyával és vöröshagymával keverve a hennapép szintén hatásos antibakteriális keverék volt. Ha viszketett a bőr, de nem volt rajta seb, ezt a jó minőségű hennapépet ajánlották a tekercsekben gyógyírként (valószínű, hogy ekcéma ellen). Az Ebers papirusz írója a következő megjegyzést írta a keverékhez: “Vigyázz, mert ez tényleg valóságos gyógyszer! Ozirisz templomában leltek rá az orvosságok közt. Ez a szer elűzi a korpát, és a bőr hámlását minden végtagról. Igen, azonnal gyógyít!” Hát igen, Ozirisz ajánlása kiváló garanciát jelent a minőségre és megbízhatóságra.

Egyiptomi gyógyszerkönyv

Egyiptomi gyógyszerkönyv

A lábujjak betegsége gyakori panasz lehetett az ókori Egyiptomban. Ide tartozotak: a bőrkeményedés, körömgomba, bakteriális fertőzés, melyek sűrűn előfordultak az öntözött földeken mezítláb dolgozók körében. Ezekre a betegségekre a következő alapanyagokból készetettek gyógyhatású borogatást: édeskömény, henna, tömjén, zsír, mirha, mák, bodza, friss olívaolaj, esővíz. A hozzávalók baktérium és gombaölő hatásúak, a mák származék fájdalomcsillapító hatású, az olaj pedig táplálta a száraz bőrt.

Nem minden hennával kapcsolatos recept tűnik igazán elfogadhatónak. A csípás szemre javasolt keverék mirhát, vöröshagymát, kukoricaüszögöt, olajat hennát tartalmaz. Eddig nem mondhatjuk, hogy nagyon furcsa lenne a recept, de a következő hozzávalók igencsak “szokatlanok”: antilop trágyája és állati zsigerek. Az említett összetevőket alaposan elkeverve, keselyű tollával kell a szemre kenni.

A tekercsek érdekessége, hogy írója a henna növényeket termesztésük helye és az ezen alapuló hatóanyag-mennyiségük szerint is megkülönbözteti. Felismerték és használták a henna gyógyító, gyulladáscsökkentő és gombaölő hatását, nem alkalmazták viszont a henna testfestő tulajdonságát.

Egyiptomi gyógyszerkönyv

Egyiptomi gyógyszerkönyv

források: Ebers tekercs a Wikipédián angolul

Bryan, C.
Ancient Egyptian Medicine: The Papyrus Ebers
Ares Publishers Inc
First published London 1930
Chicago 1974


Hozzászólások

Egyiptomi gyógyszerkönyv — 2 hozzászólás

  1. MIlyen eszközök álltak a tudós egyiptomi papok rendelkezésére, az anyagok mikro szerkezetének megismerésében?

    nagyon tetszik, hogy a teremtett világ anyagait, állatok melléktermékeit használják gyógyításra, szinte azt sugallják, hogy valamennyien egy nagy körforgás résztvevői vagyunk.Honnan ez a tudás?

  2. Nem hiszem, hogy ismerhették az anyagok mikorszerkezetét.
    A hatóanyag szerinti megkülönböztetést végezhették pl. érzet/tapasztalat szerint, azon tudás alapján, amit az anyagok használata során szereztek.